I.Az első krómtartalmú rozsdaálló acélt Pierre Berthier készítette 1821-ben Franciaországban. Az anyag savállósága miatt javasolta a konyhai eszközökben való használatát. Azonban még több évtizedet kellett várni a rozsdamentes acél ipari körülmények között történő előállítására, mert a kor fémfeldolgozó-ipara nem volt képes a mai rozsdamentes acélokra jellemző alacsony széntartalmat és magas krómtartalmat biztosítani, ezért az eredmény túl törékeny volt a mindennapi felhasználáshoz. Végül az 1890-es évek végén Hans Goldschmidt Németországban kidolgozta azt az módszert, amellyel képes volt szénmentes krómot előállítani.
Napjainkban a rozsdamentes acélok használata még mindig kisebb arányú a szén-acélokéhoz képest, de folyamatos növekedést mutat. A világ rozsdamentes acél felhasználása évente kb. 6%-al növekszik a 20.század közepe óta.
II.
Igaz, hogy a rozsdamentes acélnak magasabb induló költségei vannak mint a szénacélnak, de az alábbi tulajdonságai miatt gyakran a legjobb ár-érték arányú alapanyag választás:
- korrózióállóság
- tűz-és hőállóság
- könnyű tisztíthatóság
- karbantarthatóság
- esztétikus, modern megjelenés
- ütésállóság
- és nem utolsósorban könnyű megmunkálhatóság
A könnyű megmunkálhatóság azt jelenti, hogy az anyag könnyen vágható és hegeszthető a munkadarab károsodása nélkül, számos lemezmegmunkálás folyamat végezhető el, míg kialakul a kész lemezalkatrész, például lézervágás, lemezhajlítás, hegesztés, stancolás.
Fenti tulajdonságai, elsősorban rozsdaállósága miatt népszerű választás gyártó cégek esetében, melynek termékeinél ez a legfontosabb szempont.
Az utóbbi néhány évben mi is tapasztaljuk a a rozsdamentes acél népszerűségének növekedését, partnereinknél is egyre többször igény, hogy a megrendelt lemezalkatrészek ebből az alapanyagból készüljenek.
Részletes alapanyaglistánkban felsoroljuk a nálunk leginkább járatos anyagminőségeket, többek között a rozsdamentes acél típusokat is.)
III.
Általánosan az alábbi, elsősorban esztétikai követelmények fogalmazódnak meg rozsdamentes szerkezetekkel kapcsolatban a rozsdamentes lemezmegmunkálás során, melyre ügyelni kell:
a, A lézeres vágást követően ne legyenek fröccsenések a felületen.
b, A hajlítási nyomok ne legyenek láthatóak.
c, Hibátlan, folytonos legyen a hegesztési varrat.
d, A varratok és a varratok környéke tiszta legyen, elszíneződésmentes.
e, Látható felületeken a hegesztésnek ne legyen látható nyoma.
f, Csiszolt felületeknek egységesnek kell lennie, a megmunkálások nyomait el kell tüntetni.
g, A leégett fólia nyomainak szintén nem szabad látszódnia.
h, Menetfúrásoknál, süllyesztéseknél nem lehetnek karcok (a forgácsolás közben a keletkező forgács karcol)
A fenti problémák elkerülése nagy szakmai tapasztalatot és odafigyelést igényel a lemezmegmunkáló részéről, ugyanis a felsorolt hibák bármelyike felmerülhet és nem megfelelő termékeket eredményez olyan esetben, amikor az esztétikum kiemelkedően fontos, például az élelmiszeriparban, vagy az orvosi műszeriparban működő gyártó partnereknél.
IV.
Az elmúlt időszak szakmai tapasztalata alapján a rozsdamentes acél lemezmegmunkálás szempontjából az említett problémák kiküszöbölésére a következőkben említünk néhány megoldást, melyet mi alkalmazunk:
a, A furatok menetelése, süllyesztése esetén a furatra és környezetére védőfóliát ragaszunk a forgácsolás előtt.
b, A hegesztési varratok tisztítása mechanikusan csiszolással és pácolással oldható meg.
c, A hegesztések nyomainak, a hajlítási nyomoknak, gyártásközi karcoknak, valamint a vágásokkor keletkező felfröccsenés eltüntetésére a legjobb megoldás a csiszolás.
Alakos, ívelt felületeknél, hegesztett burkolatok esetén lemezmegmunkáló üzemünkben egy Kuhlmeyer ZBS kétszalagos csiszológép végzi el ezeket a feladatokat, azonban komoly tapasztalatot igényel a csiszolás technológiájának megfelelő alkalmazása, melynek eredménye a hibátlan lemezalkatrész.
