Interjú ügyvezetőnkkel a Gazdasági Rádióban
Monitor Délután Érczfalvi Andrással.
A riport elhangzott 2015. július 2-án délután.
Merthogy szállítónak is jó lenni abban a sorozatban, de beszállítónak lenni Magyarországon az egy nagyon komoly, vágyott
státusz. Most már évek óta beszélgetek itt, ebben a sávban kisvállalkozókkal, közepes vállalkozásokkal, magyar tulajdonú vállalkozásokkal, akár a GR2-ben, akár a Monitor című műsorban és nagyon sokszor fölbukkan az, hogy az egy nagyon komoly, vágyott állapot, hogy oda eljusson egy cég, egy magyar cég, hogy stabil beszállítója legyen mondjuk egy vagy kettő nagy külföldi vagy magyar multinacionális cégnek. S Önök ezt 12-13 év alatt, ha jól tudom, elég jól elérték, ugye?
É.A.: Ezekről majd mind részletesen beszélgessünk, a kulcsfogalmakról, mert azt gondolom, hogy ez nagyon fontos, elsővonalbeli, másodvonalbeli, mit jelent ez egy beszállítói láncolatban, ez is érdekes lehet. Az is nagyon izgalmas és érdekes, amit mond, hogy van egy jó technológiánk, vagy volt 2002-ben, de nem elégedtünk meg azzal, mint a lapszabászat, vagy hozzák be, mi kettévágjuk, vagy kialakítjuk, hanem legyen egy komplex termékünk. A magyar mezőgazdaságnak is ez a problémája vagy problematikája, hogy termelünk mindenfélét, milyen jó lenne azt késztermékként majd külföldre eljuttatni. Önöknek ilyen tudatos terve volt már a legelejétől?
É.A.: Azt ugye jól érzem, hogy nagyon sokan szeretnének beszállítók lenni Magyarországon, első- vagy másodvonal, vagy harmadvonalbeli beszállítók, tehát az egy biztos kenyérnek tűnő dolog, egy-egy komolyabb nagyobb céghez csatlakozni?
L.L.: Igen, nyilván ennek a gazdasági sikerei is kecsegtetőek, de önmagában a vállalatok, vállalkozások presztízsét is növeli, hogy egy nagy, erős partnerhez tartozunk és ilyen referenciákkal rendelkezik valaki.
É.A.: Mint mondjuk a Porsche vagy a Ferrari, akkor mondjunk már valami konkrétumot. Magyarul egy szép piros Ferrariban, azt mondjuk én is nagyon szeretem egyébként, még csak a cipőig jutottam el, de miért ne. Szóval egy szép piros Ferrariban valahol ott van a Melior Laser Kft-nek is a hozzáadott értéke, a terméke?
L.L.: Igen, vannak olyan alkatrészek, amiben mi is ott vagyunk egy kicsit ezekben a márkákban, ezekben a típusokban. Erre mi nagyon büszkék vagyunk, bár, hangsúlyoztam azt, hogy vannak olyan beszállítói tevékenységek, amikor nem feltétlenül elsővonalbeli beszállító az adott vállalkozás. Mi van, ahol, adott esetben itt is, egy másodvonalbeli beszállítók vagyunk, de nagyon büszkék vagyunk arra, hogy elértük ezt.
É.A: Én is büszke lennék. Nem néztem, hogy milyen autóval jött ide hozzánk. Autóval jött? Nem piros autó volt?
LL.: Nem, nem.
É.A.: Az a jövő. Az azt jelenti, hogy mondjuk egy Ferrarinál azon mondjuk van egy gumi, az nyilván egy elsővonalbeli beszállítótól van, ugye?
LL.: Talán.
É.A.: A vájt fülek pontosan tudják, hogy az milyen gumi. És nyilván van olyan alkatrész, amit Ön legyárt, valahova ezt elküldi, azt valamibe beleépítik, és úgy kerül bele abba az autóba.
L.L.: Igen, adott esetben, amiről most beszélünk az egy félkész termék, ezt a félkész terméket a mi megrendelőnk továbbalakítja, tovább építi és ezt értékesíti ezen autógyártóknak.
É.A.: És akkor Önöknek az a koncepciója, hogy milyen jó lenne ezt a terméket, ha mi tudnánk továbbfejleszteni és egészen eljuttatni a beépítésig?
L.L.: Igen, vagy hasonló terméket milyen jó lenne nekünk közvetlenül adott végfelhasználóhoz szállítani.
É.A.: Ha azt gondoljuk, hogy Magyarországon sok cégnek érdekes lehet, hogy hogyan lehet valaki stabil beszállító és ezt a pozíciót hogyan tudja aztán stabilan megtartani. Ugye erre mondtuk azt a hölgyekkel való kapcsolatot, vagy párhuzamot, tehát megszerezni egy nőt és megtartani az két dolog. A beszállítóknál ez ugyanígy van. Adjon jó tanácsokat és fontos tanácsokat. Én hinni fogok Önnek, mert néztem egy diagramon, hogy ki mindenkinek szállítanak, vagy milyen területekre szállítanak és azt láttam, hogy ez ügyes, mert több lábon állnak. Mert nemcsak az imént említett autógyáraknak, vagy a közvetítőknek szállítanak be, ugye orvostechnika, dekoráció, építőipar, járműipar, üzletberendezések, gépgyártás, elektronika és műszeripar. Ez is ilyen tudatos volt, hogy több lábon álljunk, hogy több területet próbáljunk meg meghódítani?
L.L.: Mondhatnám, hogy igen, de egyébként ezt a sors hozta, hála istennek lemezalkatrészekre manapság nagyon sok mindenkinek szüksége van ...
É.A.: Tehát a termék univerzális.
L.L.: A termék univerzális, az alkatrészek ilyen szempontból univerzálisak, nagyon sok iparág használ lemezalkatrészeket, úgyhogy ennek a révén valósulhat meg ez a több lábon állás. Azt hiszem, egyébként a mi esetünkben az informatika, illetve az elektronikai ipar a leginkább a húzóágazat, aki manapság a legnagyobb volumenekkel jelentkezik. És azt hiszem egyébként itt a válság adatai kapcsán is, gazdasági adatok kapcsán is, azt hiszem, az elektronikai ipar az, ami leginkább húzóágazat tudott maradni, vagy legjobban tudott kijönni ebből a válság sújtotta időkből.
É.A.: Beszélgettünk arról, hogy a válság annyira Önöket nem gyűrte meg, ahogy láttam. Tényleg kockáról-kockára, lépcsőről-lépcsőre építkeznek. Tehát nem kell itt nagy dolgokat elképzelni. 3 munkahely, 5 munkahely, évről-évre, tehát így nagyjából. Azt hiszem, jövőre is 5 munkahelyet terveznek. Azt is olvastam, hogy megnyertek, indultak 6 pályázaton és 6 pályázatot nyertek is és ezt azért tették, mert nagyon tehetségesek. Nyilván adódik a következő kérdés, hogy a válság azért nem gyűrte meg ennyire Önöket, mert ügyesek és tényleg ennyire tehetségesek voltak, vagy, mert jó volt a méretük, vagy jó volt a termékük, vagy ez a több lábon állás mentette meg Önöket, lehet ezen még gondolkozni.
L.L.: Több tényezős a dolog, a válsággal kapcsolatosan előny volt az, hogy általában az iparban a nagy szériás igények azok, a széria nagysága lecsökkent, inkább a kisebb darabszámok irányában.
É.A.: Önök meg ezt a közepes szériát tudták jól meglőni? Ezt a több százas, vagy több ezres nagyságrendet?
L.L.: Így van, mi pedig a százas, ezres, esetleg tízezres nagyságrendű szériákat tudjuk a technológiáink révén jól megoldani. Ez volt az egyik, ami előnyünk volt, vagy ami révén kevésbé sújtott bennünket és azt hiszem, hogy 2008 végén mi próbáltunk aktívan piacokat keresni és ezt nagyon jó ütemben tettük meg és tudtunk néhány olyan új partnerrel új, épülő kapcsolatot elindítani, amivel mondjuk az esetleges veszteségeinket tompítani tudtuk. Úgyhogy én azt gondolom, hogy talán ez a két fontos ok volt, ami miatt mi relatív ebből kicsi kárral jöttünk ki.
É.A.: Ki mindenkivel versenyeznek? Szóval a világon ez, azt gondolnám, hogy ezzel a technológiával, ezzel a technikával, ezzel a tudással nagyon sok helyen rendelkeznek, és nyilván ha Ön most az előbb említett nagy piros autóba szeretne beszállítani, akkor a világ minden tájáról versenyezni kell mindenkivel, nem?
L.L.: Igen, igen. Magyarországon is, és azért itt Közép-Európában, Európában is nagyon sok cég van, aki ezzel foglalkozik. Mi megpróbálunk mindig egyébként egy kicsit a nálunk egy nagyságrenddel nagyobb méretű cégekkel versenyezni, konkurálni, tőlük tanulni. Nagyon sok minden van, amit tőlünk el tudunk lesni.
É.A.: Mit, de hogy?
L.L. Akár a szervezetépítést.
É.A. : De hogy nézi meg a szervezetépítését egy nagyobb cégnek?
L.L.: Van nekünk kapcsolatunk olyan partnerekkel, akikkel olyan kapcsolatban vagyunk, akik túlterheltségük esetén nekünk helyeznek ki feladatokat.
É.A. És akkor be lehet pillantani a kulisszák mögé?
L.L.: Igen, nyilván ezek nem titkos dolgok, de olyan dolgokat tudunk ellesni, megtanulni, amik mondjuk akár multinacionális cégek jellegzetességei.
É.A.: Teljesen magyar cégről van szó, 2002-ben ketten összeálltak. Ugye alkalmazottak voltak és akkor szépen ezt a mikro-, kis-, közepes vállalkozást felfejlesztették. Nagyon tudatosak voltak? Maguk ilyen tanulósak? Könyvekből? Molnár Imre mentor és tanácsadó szokott itt ebben a székben ülni, ahol most Ön ül és kisvállalkozásoknak ad itt a GR2- ben hétről-hétre tanácsokat és tudom, hogy ő elvárja, hogy ezek igenis tanuljanak, hogy könyveket vegyenek elő, vagy valahogy „coach-oltassák"magunkat. Versenyezni, versenyezni mindenhol. Hogy lehet ma sikeres beszállítóvá válni Magyarországon? Ezzel a módszerrel?
L.L.: A tanulmányaink megvoltak, de azt gondolom, hogy az építkezésünk az inkább ösztönös volt. Mi túltekintettünk ennek a gazdasági sikerein és inkább valami olyan maradandó értéket kívántunk létrehozni, ami mondjuk akár több tíz éven keresztül, vagy emberöltőkön keresztül fejlődőképes.
É.A.: Több generáción keresztül?
L.L.: Akár több generáción keresztül. Ezek a reményeink.
É.A. Igen, mert azért Önök az első korosztály, akik annak idején 12 -13 éve, vagy hát jó, akkor már voltak vállalkozások, de akkor rögtön a második korosztály voltak, akik ebbe belekezdtek.
L.L.: Azt hiszem, talán a második, igen. Mi a harmincas éveink elején kezdtünk ebbe bele.
É.A. De most még nem kell gondolkozni a stafétabot átadásán, de előbb-utóbb majd eljön az az időszak is. Ezt már tudatosan építik a vállalkozásban?
L.L.: Igen. Az elmúlt években is már szervezetet építünk, azt mondom, hogy egyre nagyobb tudatossággal, és egyszer talán majd készülünk arra is, hogy a stafétabotot átadjuk, és hogy hogyan adjuk át. Én azt hiszem, ahogy hallom, magyar vállalkozásoknál ez probléma lesz.
É.A.: Nagyjából a beszélgetés már majdnem kétharmadánál vagyunk, és idáig arról beszéltünk, hogy egy-egy ilyen pozíciót, beszállítói pozíciót hogyan lehet megszerezni. De akkor nézzük a másik oldalt még, ha nem is röviden, de néhány percben. Az egy nagyon fontos dolog lehet, a partnerkapcsolat. Azzal a naggyal, nagy pirossal, kis pirossal, kis céggel, közepes céggel, elsővonalbelivel, vagy magával a nagy tröszttel. Azt hogyan ápolják, azt hogyan oldják meg?
L.L.: Mindenképpen egy olyan rugalmassággal kell, hogy rendelkezzen az adott beszállító, ami mondjuk a megrendelő partner igényeit ki tudja elégíteni. Mi célratörőnek tartjuk, ha együtt tudunk fejlődni a megrendelővel, a partnerrel. Mi igényeljük is ezt a fajta együttműködést, illetve a ...
É.A.: Tehát hogy nézzünk együtt előre?
L.L.: Így van, így van. Ha valaki fantáziát lát bennünk és mondjuk jövőképe van velünk kapcsolatban, akkor mi készek vagyunk a leendő beruházásainkat az ő igényeinek megfelelően alakítani.
É.A.: Erre mondják most, mint a magyar felsőoktatás, ugye, hogy azt mondják, hogy van az ipar, vagy itt van a világ. Nézzük meg, hogy mi mit gyártsunk le itt a felsőoktatásban. Most persze ez rossz hasonlat és rossz szó. De pénzt tesznek bele, energiát tesznek bele, tanulni hajlandóak. Valaki Önökkel együtt tervezzen, ne rövidtávra nyilván.
L.L.: Igen, adjon is értelmet ennek a fejlesztésnek.
É.A.: Hol könnyebb, vagy milyen partnert könnyebb megszerezi? Egy magyar partnert vagy egy külföldit, az Önök státuszában, állapotában?
L.L.: Én azt mondom, hogy magyart egyelőre még könnyebb, valószínűleg a fizikai adottságaink miatt is. A külföldi partnerek építésével meg kapcsolatok építésével foglalkozunk egy két éve már nagyon aktívan, mert szándékunk az, hogy az exporttevékenységünk az nagyságrendekkel nőjön. Ez azért elég nehéz feladat. Az a tapasztalat, hogy itt sokkal inkább érvényesül az a fajta árverseny, amiről klasszikusan általában mindenki beszél. Sokkal jobban érezhető az, hogy az ár tekintetében nyomott árakon szeretnének vásárolni tőlünk külföldi partnerek. Valószínűleg ezer kilométerektől ez egy folyamatos igény és kevésbé mondjuk...
É.A.: Azért mert tudják, hogy mi itt vagyunk? Itt vagyunk, ebben a régióban, ezért azt gondolják, hogy ez lehet sokkal olcsóbb is?
L.L.: Én azt gondolom, igen. És kevésbé érvényesül mondjuk ezer kilométerekről az adott cég rugalmassága, az a fajta partneri viszony ilyenkor kicsit háttérbe szorul, sokkal beszédesebb az ár és a szolgáltatás minősége.
É.A.: Megszerezni nehezebb ezt a pozíciót, vagy megtartani nehezebb? Hát ez buta kérdés, mert hol ez, hol az.
L.L.: Hol ez, hol az. Én azt mondom, hogy vért és verejtéket kíván. Úgyhogy hosszútávon biztos, hogy rengeteg erőfeszítés az, hogy az ember fejlődni tudjon az igényekkel és azokat a minőségi követelményeket, mert a minőség szóról még nem beszéltünk, de ezek mögött nagyon sokszor olyan minőségi kritériumok vannak, amit relatív Magyarországon kevesen tudnak teljesíteni. Én úgy gondolom, hogy a minőségügy, meg a minőségirányítás kérdése az kiemelten fontos ebben az iparágban.
É.A.: A legnagyobb akadály az most micsoda? A legnagyobb nehézség?
L.L.: Azt gondolom, hogy nem tudunk mi olyan ütemben fejlődni, olyan ütemben beruházni, fejleszteni, ahogy mondjuk, sok esetben igény lenne. Tehát mi nagyon megfontolva, óvatosan ...
É.A.: Annyira szimpatikus volt nekem, mert tudja, a hírekben azt lehet hallani, hogy 200 munkahely, 5000 munkahely, 100 000 munkahely, 1 millió munkahely. És olvastam az anyagukat, hogy jövőre azt tervezzük, hogy 5 munkahelyet, 5 normális, becsületes munkahelyet, Magyarországon működő munkahelyet szeretnénk megvalósítani. Ez szerintem szimpatikus, ez legyen példaértékű, mert ezekből a picikből áll össze majd nyilván a nagy kép. Ezt csak a fontolva haladásra mondtam, hogy a számok is nagyjából ezt tükrözik.
L.L: Igen, általában minden döntésünkben a stabilitás az első számú szempont, és olyan gazdasági döntéseket hozunk, amik mondjuk nem veszélyeztetik a mögöttünk hagyott eredményeket. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy egy 50 fős cég esetében akár 5 fővel növekedni is egy komoly lépés tud lenni. Mi ezen elvek, szempontok alapján építkezünk.
É.A.: Három dolgot mondjon nekem. Azt mondta most a beszállítói sort nyitjuk itt meg, erről beszélgetünk majd itt alkalomadtán. Szóval mi az a három dolog, ami fontos, hogy valaki jó beszállító lehessen?
L.L.: A minőség. Én az árat mondanám harmadikként a sorban és hát az a fajta partnerség, amit mi nyújtani tudunk. Mi úgy gondoljuk, hogy ezek. Valószínűleg még tudnánk további hármat is mondani egyébként, mert kell az a technikai, műszaki színvonal, ami ma elvárt egy beszállítótól, kell az a fajta szaktudás, ami elvárt. Tehát nagyjából ezeknek az egyvelege az, ami mindenképpen szükséges.
É.A.: Nagyon szépen köszönöm, hogy elindítottuk ezt a sorozatot. A Melior Laser Kft. ügyvezető igazgatója, Lendvai László volt itt. Egy kisvállalkozás útja a középvállalkozói létbe, hogyan lehet valaki sikeres beszállító és ezt a pozíciót hogyan tudja megtartani. Erről beszélgettünk, köszönöm szépen.
Forrás: Gazdasági Rádió